A Prágából Lipcsébe vezető ősrégi út csehországi - jórészt az Ohře folyó mentén vezető - szakaszán a XIII. században több szép kisváros jött létre: Slany, Louny, ®atec, Chomutov. E városok egyike sem előzmény nélküli, frissen telepített szabad királyi város (mint pl. Dél-Csehországban České Budějovice), a XIII. század végére már mindegyik jelentős település, és Chomutov kivételével - mely a német lovagrend kezében volt - királyi város.

Városunk elődje egy Luny nevű falucska, mely a mai városközponttól kb. egy km-re, nyugati irányban helyezkedett el, a mai ľateci előváros helyén, egy gázló közelében. Így elképzelhető, hogy a Szent Péter-templom (ma kőtár) a falucska temploma volt.
Luny - miként a környék számtalan kistelepülése is - a XIII. század elején a kladrubyi apátság tulajdona volt, később egymás után több környékbeli nemes úr birtokolja, majd II. Přemysl Ottokár szerzi meg, aki 1253-ban idehívott szász takácsok számára királyi várost alapított.
Az új település számára kedvezőnek mutatkozott a Luny falutól keletre elhelyezkedő, nem túl magas, de jól védhető fennsík. A város megalapítása után a gázlón, amely a Litoměřice felé vezető út része volt, hidat - nyilvánvalóan fahidat - létesítettek, ugyanis 1295-ben már adókedvezményt kap a város a híd javításának megsegítése.
A város szász őslakosai egyébként a cseh környezetben hamarosan elcsehesedtek és valószínűleg a szakmájukat is elfeledték, mert a későbbiekben semmilyen híradás nincs a textilgyártásról. A lounyi polgárok impulzív, bővérű természetű emberekként váltak ismertté. Verekedősek és hirtelen haragúak lehettek, mert a középkorban ilyen mondás járta: "Örülhet az, akit Lounyban nem ölnek meg..." Bővérűségükről a régi feljegyzések is tanúskodnak: a városi tanács ugyanis a házasságtöréseket és egyéb erkölcsi kilengéseket nem pellengérrel vagy szégyenpaddal, hanem kizárólag pénzbüntetéssel sújtotta, s a krónikák szerint csupán 1545-ben 230 aranydukátra rúgott a tilosban szerelmeskedők büntetése! Ebből kikövezték a várost, sőt még a városfalak javítására is jutott belőle.
Az elcsehesedett Louny az 1420-ból kezdődő huszita háborúkban - ellentétban a csaknem teljesen német lakosságú városokkal - a huszita oldalra állt. Slanyval és ®ateccal katonai szövetséget kötve a Prágai Városszövetség "ragyogó hármascsillagát" alkották. A huszitizmus évei alatt a város óriási birtokokat szerzett az elpusztított kolostorok földjeiből, de Pogyebrád György alatt vissza kellett szolgáltatni azokat.
A városi tanács már említett pénzéhsége nem volt véletlen:1517-ben még a középkorban sűrűn előforduló tűzvészek között is ritkán tapasztalható óriási katasztrófájában csaknem az egész város elpusztult. A torony kivételével megsemmisült a város gótikus plébániatemploma is, melyet az 1380-as évek óta Szent Miklósnak szenteltek. Az 1538-ig tartó újjáépítés alatt Louny kivételesen híres, ma sokat látogatott műemléke jött létre, melynek építéséről furcsamód sok apró részletet tudunk, de a legfontosabb tudnivaló terén a sötétben tapogatózunk.
A templomról szóló rövidebb-hosszabb, turistáknak szóló információk egyértelműen Benedik Rejtnek, a cseh későgótika német származású mesterének tulajdonítják a templom tervezését. Ez az adat Adam Danilr z Veleslavína 1578-ban kiadott Történelmi kalendáriumából származik, azt több kortársa átvette, s ennek alapján terjedt el Rejt szerzőségének hite. E vélekedést erősítheti, hogy Rejt 1524-ben, az építés elkezdésének idején néhány napot Lounyban töltött, sőt földi pályafutását is ott fejezte be. A közhit szerint a templomban temették el, de sem halálának dátumát, sem sírjának helyét nem ismerjük.
A város helytörténetének modern kutatói azonban - főként Bořivoj Lůľek - a város nálunk elképzelhetetlen módon megmaradt korabeli számadáskönyveit tanulmányozva rádöbbentek arra, hogy a garasos kiadásokat is feltüntető, cseh nyelven vezetett dokumentumokban egyetlen fillér pénzkiutalást sem találtak Benedikt Rejt számára. Már pedig, ahogy azt a kutatók szarkasztikusan megjegyzik, a mester nem ingyen végzett munkájáról volt híres, ellenkezőleg: közismert, hogy a járadékának elmaradása miatt egyszer tüntetően levonult a Kutná Hora-i templom építéséről. Rejt tervezősége ellen szól az is, hogy pontosan ismerjük az építést vezető mesterek, de ugyanúgy az összes többi iparos, művész nevét, míg Benedikt Rejt neve sehol sem fordul elő.
Mindazonáltal meghökkentő tény, hogy valamelyik építőmester az ő tanítványa volt, így ingyen konzultált vele, ötleteket adott neki, sőt engedélyezte neki a speciális tetőkialakítás felhasználását.
Az 1517-es tűzvészben a gótikus torony elpusztult, de a jó gazdasági helyzetben lévő polgárok újjáépítették városukat, a XVI. század vége felé már reneszánsz stílusban. Latin iskolát is létesítettek, ami elismertséget jelentett a városnak.
Sok más településhez hasonlóan városunk is csaknem elpusztult a harmincéves háború alatt. ®ateci elővárosát már 1620 őszén felégette Valdątejn, utána mindig tartózkodott a városban valamilyen hadsereg, hol a császáriak, hol a szászok, hol a svédek. Korabeli források szerint 1630-ban már csak 108 lakos élt a városban, ez a szám 1634-ben 33-ra csökkent. A háború után hat évvel a házak fele még lakatlan, a háború előtti 5000 helyett még csak 700 a lakosok száma. Mivel az új lakosok nagyobbrészt németek voltak, az addig csak cseh nyelvű Louny kétnyelvűvé vált, de a városházán a cseh nyelvhasználat is megmaradt 1864-ig, amikortól ismét kizárólagossá vált.
A nehezen talpra álló várost 1802-ben és 1808-ban is tűzvész sújtja, melyek az 1517 után épült házak zömét elpusztította, s szerény, klasszicizáló épületekkel pótolták.
Az 1820-40-es években a kor szokásainak megfelelően a feleslegesnek tartott középkori városerődítéseknek mintegy kétharmadát lebontották: így í városfalak keleti és déli részét, a prágai kaput és a ľateci kapu belső részét.
A város gazdasági fejlődésnek indult az 1860-as évek végén a vasúti közlekedésbe való bekapcsolódás ipari üzemek létesítését segítette, meggyorsult az átépítés - új, eklektikus épületekkel -, a külső városrészek kiépülése. 1904-ben Louny vasúti csomóponttá vált, ezért a vasút igazgatósága a vasutasok számára 28 földszintes családi házból álló telepet épített ("régi kolónia"), 1912-ben pedig a neves prágai építész, J. Kotěra tervei szerint építeni kezdték az 56 házból álló "új kolóniát". A családi házas, villaszerű építkezés magán vonalon is fellendült, s négy új városnegyed jött létre az óváros körül, több száz új családi házzal.
A város jó földrajzi, közlekedési s egyéb adottságai révén a II. világháború után szinte kivételezett helyzetbe került, annál is inkább, mert a korábban kedvezményezett ®atec fejlődését talán hajdani német volta miatt gátolták. Louny ipara fejlődött, a lakosok száma rohamosan nőtt, 1980-ra a háború előttihez képest megduplázódott. Az új lakók elhelyezését az 1960-70-es években csak panelházakban tudták megoldani, a jórészt lebontott külvárosokban. Ily módon a város ősi részét jelentő ľateci előváros eltűnt, ma a két régi temploma kivételével csupa panelház. További bontással járt, hogy az új Prága-Chomutov útvonalat közvetlenül a városmag déli oldalán alakították ki, sőt a Mostba vezető út éppen a ľateci kapu előtt keresztezte a prágai utat.
Az 1990-es évek elején ez a folyamat abbamaradt. Az óvárost 1992-ben műemlék zónává nyilvánították, később a védelmet kiterjesztették az 1810 körül épült Ohře-hídra. A prágai és mosti utat a várost elkerülő módon újra építették, így Louny mentesült az átmenő forgalomtól.
Kisvárosunkban több, Csehország szerte ismert, híres ember született, mint Jaroslav Vrchlický költő, aki csehre fordította az Ember tragédiáját, Kamill Herbert építész, aki a prágai Szent Vitus-templom rekonstrukcióját befejezte, Václav Hlavatý, világhírű matematikus, Karel Konrad író.
Turistáknak feltétlenül ajánlott a Lounyban való megállás, néhány óra alatt mindent megnézhetünk, ami érdekes. Legfontosabb célpont a Szent Miklós-templom, melyet szezonban hétfő kivételével 10-től 17 óráig, azon kívül 14-től 16 óráig meglátogathatunk. Nem szabad kihagyni a torony megmászását, ahonnan a Cseh középhegység távoli vulkáni kúpjait és a város panorámáját, de közelről a sátortetők kialakítását is megtekinthetjük.
A templom mögötti körzeti múzeum szép gótikus épületben található, nagyterme hálóboltozatos. Közel hozzá a volt sörgyár épületében működik a Benedikt Rejt Galéria, az egyik középkori bástyában sokmillió éves, megkövesedett fatörzseket állítottak ki. Érdemes megnézni a Mírové náměstín a "Daliborka" feliratú épületet: a hajdani bíróság árkádjai alól hirdették ki a halálos ítéleteket. A közhit szerint Dalibor z Kozojed nemesét is, akit a szomszéd földesúr jobbágyainak elcsábításával vádolva bebörtönöztek, majd Prágában kivégeztek. A legenda megható, de nem lehet igaz: Dalibort 1498-ban végezték ki, az épület 1600 körül épült. Kihagyhatatlan a ľateci kapu, a megmaradt városfalak, bástyák megtekintése.
Evés-ivás vonatkozásában is kellemes élményeket kínál a város. Különösen hangulatos a Szent Miklós-templomhoz közeli U kalicha (Kehelyhez) vendéglő, mely nemcsak Husz János és az itt lakók barátságáról kapta a nevét, sokkal inkább arról a legendáról van szó, mely szerint Jan ®iľka ebben a házban találkozott titkos kedvesével. Ha ez nem is volt így, akkor is jól érezhetjük magunkat a Kehelyben.


Zachár Ottó
(Bohemia, 2008/1-4. sz.)

Látnivalók: Szent Miklós-templom, Daliborka-ház, Okresní muzeum, ®atecká brána (ľateci kapu), Zkamenělý les (kővé vált erdő)

Szállás: Pension dům kultury, Husova 2382, 440 01 Louny
tel.: +420-415-652-531
e-mail: dumkult@iol.cz
http://www.dumkult.cz
Megközelíthető: Prága, majd 7-es úton Slany, Louny

***