CSEH KISVÁROS: PROTIVÍN

Kisvárosok sorozatunk 28. tagjának főszereplője a dél-csehországi Protivín, egyszersmind a sorozat első olyan városa, ahol még nem jártunk. Éppen ezért került most, félig-meddig véletlenül a látókörünkbe. Sikerült ugyanis szert tennem két rézkarcra, melynek szerzője ugyanaz az F. Mehl, aki utóbbi számunk „Třeboň” vedutáját is metszette, sőt mostani számunk Kratochvíléjét is.
Mindkettő – Protivín és Kratochvíle – Schwarzenberg-birtok volt, valószínűleg a más ismert Pauline hercegné ceruzarajz-sorozatának további két rézmetszetét leltem meg. Minthogy a protivíni hidat is ábrázol, alkalmas a címlapra is, de a cseh kisvárosok rovatunkba is illik...
A Csehországba látogatók előtt mindazonáltal nem ismeretlen a város neve, hiszen a protivíni „Platán” sört széles körben isszák, ezenfelül a név hallatán rögtön beugrik a ©vejkből a budějovicei anabázis egyik helyszíneként:
„Elhagyta az erdőt, s mivel jobb kéz felől valami város látszott, ©vejk északabbra fordult, aztán délre, és ott is valami város tűnt elébe (Vodňany volt), ©vejk ügyesen elkerülte átvágva a mezőn, s a felkelő nap már a protivíni behavazott lejtőkön találta. Csak előre – mondta magában ©vejk, a derék katona, hív a kötelesség”...
Nem tudjuk, a város mikor, hány éves évfordulóját ünnepelte már, de a település úgy 750 éves lehet.
Létesítése része vlt II. Přemysl Ottokár telepítési politikájának, melynek keretében a Vítkovok dél-csehországi előretörését kolostorok, települések létesítésével igyekezett ellensúlyozni (Zlatá Koruna, České Budějovice stb.). Az egyik helyfoglalási központ volt Písek, melynek vonzáskörzetébe tartozott Protivín és a később említendő Myąenec falucska is.
Városunkat a Blanice folyócska átkelőjénél létesítette 1260 körül Protív – afféle „lokátor”, megbízott –, mégpedig egy királyi vár és a hozzátartozó falu formájában. Az erőd közvetlenül a folyó mellé épült, így a keleti oldalon védett volt, három oldalról árok övezte. Először a ma már nem létező lakótorony épült fel, később az északi és déli oldalon lakószárny.
Ottokár 1278-ban – a morvamezei csatában – bekövetkezett halála utáni zűrzavarban Protivínt zálogba adják három ausztriai nemesnek 1282-ben, 1335-ben IV. Károly még trónörökösként visszaváltja, de IV. Vencel újból elzálogosítja, majd 1434-ben Luxemburgi Zsigmond a Roľmberkeknek adja zálogba. A várat 1438-ban elhagyottnak, üresnek írják le, amit az 1470-es években a sokadik zálogtulajdonos Chval z Pohnaní felújít, sőt a család építteti meg a vár harmadik, nyugati szárnyát.
A Habsburgok 1526-os trónra kerülése után előbb a Pernątejnek, majd a Hradeciek építik át a várat reneszánsz kastéllyá 1530–1576 között, ekkor készült el a keleti szárny, így az udvar zárttá vált. Az 1600-as évek második felében a kastélyt barokk stílusban átépítették, amit az 1714-es – a várost is érintő – tűzvész után megismételtek. 1711-ben vette birtokba az épületet az utolsó főúri család, a krumlovi-hlubokái Schwarzenbergek. Ők Pavel Ignác Bayert bízták meg a helyreállításával, a munkát a Pesten is működött Erhard Martinelli fejezte be 1724-ben. Ebben az évben a parasztok földjeinek rovására megnagyobbítják a kastélykertet, és benne fácánost létesítettek.
A XIX. század eleji klasszicizáló „fazonigazítás” után a század második felében eredeti – XVII. századi – formájában újjáépítik a déli és nyugati szárny faszerkezetű külső járófolyosóját. 1880-ból való a kastélyhoz közeli kápolna. 1948-ban államosították az épületet, amelyben ezután iskola, majd nevelőintézet, végül üdülő működött. Jelenleg kihasználatlan, Prága 4. kerületének tulajdona, megvételre kínálják. Sajnos sem a kastély, sem a parkja nem látogatható.
Maga a város a cseh kisvárosok között a szerényebbek közé tartozik kiterjedése és léleszámát tekintve. Megalapításától kezdve jobbágyfalu, illetve jobbágyváros (poddanské město) volt, amit nálunk mezővárosnak hívtak. Ez okból a településnek nyilvánvalóan évszázadokig nem volt önkormányzata, hanem a mindenkori uraság igazgatta a birtokát képező 14 faluval, sörgyárral, malommal, halastavakkal stb. együtt. Városunknak ily módon városfalai sem voltak, hiszen státusa csak 1899-ben emelkedett erre a rangra.
A település gazdasági élete sem volt kiugróan élénk. 1628-ban nyert jogot hetivásárra, 1671 óta működtek céhei, 1771-ben Mária Terézia három országos vásár tartását engedélyezte. Nem hozott átütő fejlődést a XIX. századi általános ipari fellendülés sem. A Schwarzenberg-birtokok, sem a vállalkozásaik nem tudták eltartani a szaporodó népességet. Százak vándoroltak ki Amerikába, ahol 1872-ben Iowa államban megalapították új falujukat, amelyet szintén Protivínnak neveztek. (Az első bevándorló 1855-ben érkezett erre a vidékre, a 2000. évi népszámlálás szerint a helységnek 379 lakosa volt. Minden augusztusban „cseh napok”-at tartanak.)
Protivín alapvető jellemzője volt a tulajdonosoktól való évszázados függés. Itt nem volt aktív, vállalkozó kedvű polgárság, mely saját gazdaságának felvirágoztatásán túl büszkén „dajkálgatta” volna kedves városát. Az utolsó tulajdonos család, a Schwarzenbergek voltak igazán vállalkozó szelleműek. Országrésznyi birtokaik jövedelmével nem elégedtek meg, hanem megszámlálhatatlan üzemet működtettek szerte Dél-Csehországban: öntödétől kezdve üveghutákon, sörgyárakon stb. keresztül cukorgyárakig. Sikeresen lobbiztak vasútvonalak, országutak építésénél is. Főként Jan Adolf Schwarzenberg (1799–1888) közgazdaságilag képzett és jóérzékű gazdasági szakember tett sokat a településért. A XIX. század végi és XX. századi növekedés nem tudott igazi cseh kisvárosi hangulatot teremteni.
Protivín központja az átlagban 40 m széles, több mint 320 m hosszú főtér, a Masarykovo náměstí. Déli végét a már ismertetett kastély határolja, északi oldalát pedig a nagy urasági gazdasági udvar, melyet a Hradeci urak alakítottak ki 1579–82 között, egy Řehoř Kubatától megvett jobbágytelek helyén. A városháza a keleti oldal kastélyhoz közelii részén található. Csaknem szemben vele a Portugál Szent Erzsébet dékáni templom (1661–62) eredetileg a mellette lévő kórházhoz tartozott. A templom másik oldalán a plébániát láthatjuk.
2011. tavaszi dél-csehországi utunkon pótoljuk a protivíni látogatást, annál is inkább, mert „új” iskolájának (1904) homlokzatát Mikoláą Aleą sgraffitója ékesíti, melyet nem volt időnk megtekinteni a 2010-es Aleą-túrán.
Városnézés után feltétlenül meg kell látogatni a közigazgatásilag Protivínhez tartozó Myąinec falut. A sokszor emlegetett II. Přemysl Ottokár itt egy vadászkastély építésébe fogott. Bár teljesen nem készült el, néhányszor megfordult ott az uralkodó, akinek halála (1278) után a kastélyról elfeledkeztek. Részben lassanként széthordták építőanyagként, részben a kastély egyes helyiségét házként felhasználták. Még olyan információ is olvasható, hogy a falu főtere az építmény nagyterme volt... Ezt meg kell nézni, hisz ilyen másutt nincs. Myąenec nevezetessége még a Szent Gál-templom, melynek sekrestyéje Kr. u. 1100 körüli román stílusú templomocska, melyet 1270 körül gótikus stílusban kibővített a zvíkovi és píseki vár építőműhelye. A templom belsejében 1340 körül készült freskók láthatók.
Helyi érdekesség a temető mentén elhelyezett, szentek freskóival díszített sírkövek. Még érdekesebb, hogy a pici, ma Protivínhez tartozó Myąenec 1670-ig Protivín felettese volt, itt működött a környék plébániája.
Mindezeket a 2011. tavaszi dél-csehországi utazásunk alkalmával láthatjuk, amikor píseki kirándulásunkat egy Protivín–Myąenec-látogatással vezetjük be.
Zachár Ottó
(Bohemia, 2010/1–4.)

Látnivalók: kastély (távlatból), Portugáliai Szent Erzsébet-templom, sörgyár
Olcsóbb szálláshely: Pension u dřeveného ptáka
Selibov 14
398 11 Protivín
Tel.: +420_382-222-666
Megközelíthető: Budapest–Bécs–Horn–České Budějovice–Protivín útvonalon