Polička egyike a három tucatnál is több királyi városnak, amely II. Přemysl Ottokár, a nagy városlapító király akaratából jött létre. Nevét a Csehországban még általános erdőrengeteg közepén fekvő mezőn való elhelyezkedéséről kapta: polička=mezőcske.
Minthogy a városka a Prágából Brünnbe vezető út egyik szakaszán, a „Nádasos ösvényen” fekszik, a történészek feltételezik, hogy korábban létezett itt egy falucska és egy őrhelyként működő kis vár. A bizonyság az, hogy Přemysl Ottokár 1265-ben megbízta Kunrat z Lewendorfu-t az új város alapításával.
Polička nem kapott szabad királyi város rangot, ún. kamarai státusba került. A nevezett Kunrat z Lewendorfu a város létrehozása fejében megkapta a bírói tisztet, a bevételek egyharmada őt illette, kétharmada a kamarát. A szerződés ellenére Ottokár halála után a város néhány évre az özvegy királyné kegyence, Závią z Falkenątejna kezére jutott, majd 1284-ben II. Vencel a prágai püspököt bízta meg a város igazgatásával. Az uralkodó halála után a megözvegyült Eliąka Rejčká 1307-ben féltucatnyi kelet-csehországi városka között Poličkát is megkapta királynéi városként, mely státus sokáig fennmaradt.
A rangkorlátok ellenére Polička számos – a szabad királyi városok körében szokásos – kiváltságot kapott: a kereskedők a települést nem kerülhették el, már a belépés előtt vámot kellett fizetniük. A város mérföldnyi körzetében sem kocsmát, sem ipart nem lehetett működtetni. Egyre több vásár tartására kaptak lehetőséget.
1360-ban IV. Károly megengedte a város kikövezését. 1412-ben IV. Vencel – testvére, Zsigmond engedélyével – a királynéi városok terhére 100 ezer magyar aranyat vett fel. 1421-ben a város ellenállás nélkül beengedte a huszitákat, akik aztán a város minden bevételét magukhoz ragadták. 1436-ban Polička elfogadta királyul Zsigmondot, aki még életében feleségének, Czillei Borbálának adományozta a királynéi városokat, teljhatalommal felettük. Borbála halála után a városok visszaszálltak a koronára.
A döntően cseh lakosságú Polička 1547-es és 1620-as Habsburg-ellenessége miatt sokat vesztett privilégiumaiból, ezeket csak 1628-ban kapta vissza, de csak katolikus polgárai számára, s emiatt a lakosok jelentős része elvándorolt.
Ezzel ott hagyhatjuk városunk mindezidáig zajos történelmét, és meglátogathatjuk Polička nevezetességeit.
Elsőként a városfalakat említhetjük, melyeket a XIII. század végétől fokozatosan építettek ki, s csaknem a teljes erődítés megmaradt. Ezeket gondosan helyreállították. Hajdanán 19 félköríves, belülről nyitott bástya védte a települést, nagy részük ma is áll.
Mint Csehországban általában, a kezdetben faépítésű házakat a XIV. században átépítették kőépületekre. A középkori városokat gyakran pusztító „vörös kakas” Poličkát ezután sem kímélte. Nagy tűzvészek voltak 1421-ben, 1523-ban, 1540-ben. Az ezeket követő újjáépítések után a városka középkori jellege még megmaradt, de az 1845-ös pusztulás után már a ma látható, modernebb külsőt öltöttek az épületek. A hanza-házakra ütő keskeny, nyeregtetős épületek helyett szélesebb homlokzatúak jelentek meg. A pincék azonban őrzik a gótikus eredetet.
Át kellett építeni a leégett középkori városházát is, tornya azonban középkori, az épületben múzeum működik. A gótikus Szent Jakab-templomot teljesen le kellett bontani, az új neogótikus dékáni templom építésére 1853–1865-ben került sor. Nagyon hangulatos a részben lebontott, részben újjáépített „Na bídě” (a nyomoron) városrész, melyet hajdan a szegények laktak, a városfalhoz ragasztott alacsony, szerény házacskákban. Ma jó sörözőket látogathatunk itt.
Poličkát két igazán utánozhatatlan élmény miatt érdemes meglátogatni. Az első a már említett Szent Jakab-templomhoz kapcsolódik, melynek toronyőri állását 1889–1892-ig Ferdinand Martinů cipész látta el. Itt, a szerény szolgálati toronyszobában született 1890-ben fia, Bohuslav Martinů, a XX. század egyik legnagyobb zeneszerzője. Születésének helyszíne az eredeti állapotnak megfelelően berendezve várja a látogatókat. Az 1959-ben Svájcban elhunyt zeneóriás sírját a poličkai temetőben találjuk. Életét, munkásságát a Városi Múzeumban létrehozott Bohuslav Martinů Centrum mutatja be interaktív módon.
A városban megfordulva nem szabad kihagyni a sörgyárral való megismerkedést. Tucatnyi csehországi sörgyári kirándulás után kijelenthető, hogy a Poličkai Polgári Sörfőzde meglátogatása verhetetlen élmény: mind a barátságos fogadtatás, mind a nyújtott ismeretek, vagy a kóstolás minőségét, mennyiségét illetően. Jan Kozák sörmérnök valóban érthetően ismerteti a sörgyártás mesterfogásait. Mindez nem véletlen: az 1865-ben alapított, 1948-ban államosított sörgyár 1994-ben a restitúció keretében visszakerült az eredeti tulajdonos utódainak birtokába. Innen a profizmus.
Polička egyike Csehország száznyi kedves, szerethető kisvárosának. Autós vagy turistabuszos kirándulás esetén a festői környék, a középkori Svítavy, Litomyąl, Vysoké Mýto felkeresésével kapcsolhatjuk össze.
Zachár Ottó

GPS
Látnivalók:
Városháza, Szent Jakab-templom, városfalak, Na bídě városrész, sörgyár, Városi Múzeum, B. Martinů Centrum
Szállás: Hotel Pivovar, 57 201 Polička, Riegrova 35.
Megközelíthető: Budapest–Svítavy–Polička

(Bohemia, 2018/2019. 1–4. szám)

***