Kis híján százra rúgó csehországi utazásainkon több száz települést, kisvárost kerestünk föl. Kyjovot azonban hosszú ideig elkerültük, holott a közelében tucatnyi helyen megfordultunk. 2017. évi dél-morvaországi kirándulásunkhoz viszont Kyjovban leltünk jó szállásra, ily módon ezzel a tipikusnak mondható cseh kisvárossal is megismerkedhettünk.

Városkánk – miként a települések legtöbbje – egyszerű, uralkodói birtokban lévő faluként kezdte „pályafutását”. Első írásos említése 1126-ból származik, amikor Vencel olmützi részfejedelem a hradiskói bencés kolostornak ajándékozta a falut és környékét („forum cum villa Kigiow”). A szerzetesek nagyon örültek az adománynak, mert a déli fekvésű falu környékén már lehetett szőlőt termelni, s az ebből készített bort nemcsak misézéskor, hanem betegségekre orvosságként is használták... A bencéseket hamarosan kiűzik Hradiskóból, de a helyükre lépő premontreiek tovább viszik Kyjov igazgatását. Michal apát Szent Mártonról elnevezett kőtemplomot épített a mai Szent József-kápolna helyén.
A XII–XIII. század fordulóján a falu főutcájának meghosszabbításában vásárok tartására alkalmas teret alakítottak ki, ez lett a későbbi „městečko” (városka) főtere, a címet 1201-ben kapta meg a település.
1284-ben II. Vencel engedélyt adott Kyjovnak falakkal való körbeépítésére, pénzhiány miatt azonban csak palánkkerítést tudtak fölhúzni, melyet a későbbiekben sem tudtak kőfalakkal kiváltani. A kolostor a XIV. századig közvetlenül irányította Kyjovot, de később anyagi nehézségeik miatt bérbe adták, 1407-től pedig elzálogosították. 1515-ben II. Ulászló (Dobzse László) vörös pecsét használatára adott jogot, 1526-ban jelenik meg a pecséten a település címere, jelezve, hogy immár városról (poddanské město, mezőváros, jobbágyváros) beszélhetünk.
1539-ben a kolostor Bukovany faluval együtt eladta Kyjovot Jan Kuna z Kunątátu morva hetmannak. Halála után azonban fiai előbb elzálogosították, végül eladták Jan Kropáč z Nevědomí na Litenčicích nemesnek. Az új tulajdonos annyira durván viselkedett a városlakókkal, hogy lázongás tört ki ellene, sőt 1548-ban a város átadott Ferdinánd uralkodónak egy folyamodványt. Ebben megígérve saját erejükből való visszavásárlásukat, kérték a királytól a város kamarai gondnokság alá vételét. Ez még ugyanabban az évben megtörtént, Kyjov királyi város lett azzal az uralkodói ígérettel, hogy soha nem lehet zálogba tenni, sem eladni!
Működésének kezdetén Kyjovot kinevezett faluvezető (vilicus) irányította, a „városka” rang elnyerése után azonban a kolostor nem kötelezően, de megadhatta az önkormányzatiság jogát. Ez valószínűleg megtörtént, 1350-ből van adatunk városháza létére. Mint királyi városnak 1548-tól már járt a városháza és a választott önkormányzat. 1561–62-ben az újsütetű királyi város számára Václav Bzenecký primátor (aki egyébként a Jan Kropáč elleni engedetlenségi mozgalom vezetője volt) olasz építészekkel emeletes városházát húzat fel, mely kisebb átalakításokkal mai napig szolgálja a települést. Hamarosan felépítenek három – királyi városhoz méltó – városkaput, a palánkkerítés kőfallal való felváltására továbbra sincs pénz. Csupán a harmincéves háború után hajtottak rajta végre javításokat.
1709-ben a város engedélyt kapott kapucinus kolostor létesítésére. Helyszínt az önkormányzat biztosított: a főtér egyik lerombolt házának (Jiří Pogrel z Kočeborovic volt a tulajdonosa) és még két kisebb ház telkét, valamint a mögöttük elterülő kertet adományozták a kolostornak. Alapkövét 1713-ban rakták le, felszentelése 1723-ban történt, de végleges kiépítése 1761-ig tartott.
Mária Terézia egyetértésével 1760-ban megjelentek a piaristák, akik alacsonyabb fokú latin gimnáziumot működtettek 1774-ig, amikor iskolareform keretében német nyelvű tanításra álltak rá. II. József reformjai megszakították a kapucinus kolostor működését, temploma a továbbiakban plébániatemplomként működött. A kalapos király eltörölte a városok addigi rangjait és kiváltságait. Kyjovban az eddigi tanács helyett magisztrátus alakult, polgármesterrel az élen. Kyjov a reformoknak, valamint a nagyszámú betelepülő, üzletileg aktív zsidóságnak köszönhetően kezdett növekedni és gazdaságilag fellendülni. A városban üveggyár, a közelben barnaszénbánya létesült.
A XIX. század végéig kizárólag az egyébként kisebbségben lévő németek alkották a város vezetőségét, általában a társadalmi élet is a németek körül forgott. Az áttörést az 1864-ben alapított cseh Olvasói Egylet kezdte előkészíteni, hozzá csatlakozott 1871-ben a testnevelést, kulturális megmozdulásokat szervező Sokol, 1874-től a Polgári Zálogház támogatta a kisvállalkozásokat. 1896-ban Josef Galuąek vezetésével először alakult cseh városvezetés. Mindezek után rohamosan csehesedni kezdett az oktatás: 1898-ban cseh nyelvű gimnázium jött létre, de egymás után alakultak az alacsonyabb fokú cseh polgári, kereskedelmi, gazdasági iskolák.
A monarchia azonban makacsul ragaszkodott a cseh és morva tartományok német jellegéhez. Ezzel kapcsolatos a híressé vált kyjovi „hier” (jelen) affér. 1899-ben tartalékos tiszti találkozó volt a városban, ahol a csehek egy része az előírásos német „hier” helyett a „zde” szóval jelentkezett be. A bűnösökre bírósági ítélet és börtön várt.
Az I. világháború sok nehézséget okozott a városnak. Az egyébként is rossz élelmezési helyzetet tovább rontotta a több ezernyi galíciai menekült, akik a háború végéig a városban ragadtak. A háború alatt több komoly incidensre került sor a cseh lakosság és az osztrák vezetés között. A járási hivatal egyik dolgozóját bebörtönözték Bécsben, mert a feljelentés szerint a kocsmában arra biztatta a bevonulókat, hogy ne lőjjenek az oroszokra. Legsúlyosabb eset volt a „röplap ügy”. 1914 végén Kyjovban röplapok jelentek meg, melyek másolása és terjesztése hazaárulásnak minősült. A hatalom megtudta, hogy az önkormányzat is tudott a háborúellenes röplapokról, de nem jelentette. Hét embert halálra ítéltek, csak a képviselők közbenjárására enyhültek az ítéletek sok évi elzárásra. 1914 őszen a magisztrátust feloszlatták, feladatát kormánymegbízott vette át, a következő évben bezárták a gimnáziumot.
Csehszlovákia létrejötte után felgyorsult Kyjov fejlődése. Vízvezeték, csatornázás, kövezett utak és járdák, körzeti kórház, új negyedek, bér- és családi házak építése gazdagították a várost- 1921-ben a Sokol először rendez a környék néprajzával foglalkozó „Slovácký rok” rendezvény-sorozatot, mely máig is évente ismétlődő hagyomány. (A környék lakói morva–szlovákok, területüket régi cseh szóval Slováckónak hívják.) A régi plébánia épületében néprajzi múzeum létesült.
A II. világháború alatt megszakadt a város fejlődése. A zsidó lakosságot elhurcolták, csak néhányan tértek vissza. Kyjovot 1945. április 28-án román egységek szabadították föl.
Várusunk tovább modernizálódott a háború után, bevezették a gázt, új óvódák, iskolák nyíltak, a Brünn–Trencsénteplice elektromos vasútvonal könnyebbé tette a városba jutást. 1989 után megpezsdült a gazdasági élet, a vállalkozástól addig elzárt lakosság serényen indított valamilyen ipari, kereskedelmi tevékenységet. Bár Kyjov körzeti központ státusa 1960-ban megszűnt, mindazonáltal a környék valóságos kulturális és gazdasági központja maradt.
A 14 ezer lakosú kisváros megérdemli a látogatást. Szállodája s annak saját főzésű söre kiváló, a belváros historikus, középkori voltát az utcák, terek vonulata tanúsítja, városházája, a néprajzi múzeumnak helyet adó reneszánsz „Zámeček” (kiskastély) kiváló műemlékek. A népművészetet kedvelők – kihasználva a fesztiválok adta lehetőségeket –a slováckói népvielet gyönyörű színes ruháiban, a helyiek dallamos muzsikájában és vidám táncaiban gyönyörködhetnek.
Zachár Ottó
A fotókat Lucie Tománovának, a kyjovi városi idegenforgalmi hivatal munkatársának köszönhetjük.

GPS kártya
Látnivalók: Városháza, Zámeček, kapucinus templom
Szállás: Hotel Pivovarský
697 01 Kyjov, tř. Komenského 596
Megközelítés: Budapest–Pozsony–Holič–Kyjov

(Bohemia, 2017/2018. 1–4. szám)