CSEH KISVÁROS: TŘEBOŇ

Kisvárosunk vízitúrázóink kedvence. Egyhuzamban megtéve a Budapest–Bécs–Horn–Neunagelnberg utat a nagyszámú és nagyon szomjas társaság kikényszeríti a megállást az első, sörrel jól ellátott cseh kisvárosban. Ez a kisváros Třeboň, amely nemcsak a sörözők, éttermek sokaságával csalogat, de középkorias jellegénél fogva sok látványosságot is nyújt a látogatóknak.
Třeboň Dél-Csehország egyik ékköve. Eredeti német neve – Wittingau – arra utal, hogy a terület, mint Dél-Csehország jórésze is a távoli XIII. században a Vítkov-család tulajdonában volt. Ezen a mezőgazdasági művelésre kevéssé alkalmas vizes, mocsaras, tőzeglápos, ritkás erdős tájon a Vítkovok landątejni ága létesített egyszerű urasági, gazdasági udvart, mellette hamarosan kialakult a település.
Az 1200-as évek végén már plébánia temploma, egyszerű városerődítése van. A Landątejnek apránként lemondanak a třeboňi uradalomról és településről, 1366-ban a teljes birtok a rokon Roľmberkek kezére kerül. Ez a mindig kreatív főúri család azonnal Třeboň fejlesztésébe kezd. Jan Očko z Vlaąinu érsek hozzájárulásával azonnal egy augusztinus kolostor építésébe fognak, a teljes kolostor, különleges kéthajós templomával együtt már 1384-ben készen van, a rend alapító uraitól kiterjedt birtokokat kap.
A település is fejlődésnek indul, gazdagodik. 1379-ben városi rangot nyer, igaz, hogy csak „poddanské město” (jobbágyváros) lehet, mivel földesura van. A Roľmberkek azonban megértő urak voltak, városaiknak csaknem annyi jogot biztosítottak, mint ez időben a „szabad királyi városok” kaptak az uralkodótól.
IV. Károly korlátozott sószállítási jogot ad a városnak, a XIV. század végén a város bekerített része teljesen be van építve, sőt a déli oldalon már külvárosa is van szegénykórházzal, sok tucat mester működik, köztük sörfőzők és halasmesterek.
A környék – sok vízfolyásával, jó vízmegtartó képességével, nagyjából sík felszínével – alkalmas mesterséges halastavak létesítésére, s ezt a tulajdonságát a XIII. század eleje óta fokozódó mértékben ki is használták. IV. Károly szinte tudományos alaposságú határozatban rendelte el e lehetőségek kihasználását. A következő évszázadokban a třeboňi uradalom új folyóágak ásásával, a terep célirányos rendezésével többszörösére növelte a haltenyésztés kapacitását. Érdekes, hogy a kezdeti időkben a halastavaknál „vetésforgót” alkalmaztak, azaz a felnőtt halak lehalászása után nem töltötték fel vízzel, hanem hagyták kiszáradni, egy évig pihenni, sőt be is vetették, így a feltöltéskor a halak sok táplálékhoz jutottak.
Az 1420–30-as huszita időkben a város ura politikai állásfoglalásának megfelelően Třeboň nem adott teret a közeli táboritáknak, akik a várost többször, de hiába ostromolták.
Nem kedvelték a Roľmberkek Pogyebrád Györgyöt sem: az ellene létrehozott „strakonicei egyesülés” tagjai a třeboňi frissen átépített váracskában találkoztak.
A XV. század második felében tovább gazdagodik a város. Céhek alakulnak, Szent Jakab napjától hétnapos vásárra kapnak engedélyt, a szállítható só mennyiségét is növelik. Emelte Třeboň fontosságát, hogy 1493-tól haláláig (1505) itt élt a gazdaság vezetéséről lemondott Vok z Roľmberka, aki a haltenyésztés fejlesztésére két elismert szakember mellett egy csaknem tizenéves vadászt – ©těpán Netolickýt – is meghívott. S fiatalember az 1500-as évek elejére merész fejlesztővé válik. A „Zlatá sloka” (arany folyás) ásott csatornával összeköti a Luľnice és a Neľárka folyókat, ezáltal több új halastavat lehetett létesíteni.
1513-ban községi sörgyárat helyeznek üzembe, búzasört is főzhetnek. A XVI. század elején egy családi viszály miatt csaknem szétesik a Roľmberk birodalom. 1523-ban a család gyermektelen feje, IV. Petr z Roľmberka házas unokafivérei helyett a papi hivatású, így hivatalból gyermektelen Janra hagyja a vagyont. Ennek halála után – egy 1482-es családi szerződés folytán a Roľmitalok, illetve a ©vamberkek örökölték volna a vagyont, de az unokafivérek ráveszik Jant, hogy a leginkább rátermett fivért, Jindřichet bízza meg a birtok kezelésével, aki azonnal elkezdte a harcok a leendő örökösök ellen. A helyzetet a mohácsi csata oldotta meg, ugyanis a döntésképtelen Jagello Lajos helyett trónra lépő Habsburg Ferdinánd megengedte, hogy a Roľmberkek tekintélyes summákkal megválthassák saját birtokukat.
1551-ben a 16 éves Vilém veszi át a megmentett családi birtokok igazgatását. Tíz év múlva az addigi krumlovi várnagyot, Jakub z Krčina-t bízza meg a teljes birtok rendszer igazgatásával. Ő lesz a „regent”, a kormányzó. Emlékét Třeboňban életnagyságú szobor és a „Regent” sörmárka őrzi.
A jószágkormányzó meg is érdemli a város utólagos elismerését, hisz nagyon sokat köszönhet neki. Nemcsak a váracska nagyvonalú reneszánsz kastéllyá építését és az urasági sörgyár létesítését, hanem azt is, hogy az 1562-es nagy tűzvész után az elpusztult, részben faépítésű épületeket mindenütt kőépítményekkel pótolták. A telkek beosztását, a „mázhauzok” alapvető szerkezetét megtartották, de a város reneszánsz külsőt vett fel. Új városházát építettek.
1574-ben befejeződik a város déli részén megcsodálható Svět (Világ) elnevezésű halastó építése. Létesítéséhez át kellett helyezni a korábban itt felépült külvárost, kórházat és templomot a břilicei országút mellé. A tó gátja a városfalak közelébe került, a létrejött vízfelszín a város fölé magasodik, ezért a lakosok féltek a víz kiöntésétől és tiltakoztak. Ezét Jakub mester a „Nevděk” (köszönetlen) elnevezést akarta a tónak adni. A „rybník” létesítésén kívül Krčíni Jakab áthelyeztette a Zlatá Stoka árkát, és az új mesterséges árokkal (Nová řeka – új folyó) kötötte össze a Luľnicét és a Neľárkát. Ezek eredményeképpen megépíthette Dél-Csehország legnagyobb halastavát, a Roľmberket, mely fénykorában 15 km² volt (ma kisebb, az idők folyamán néhány halastó megszűnt, vagy nagyságát redukálták.)
1592-ben a kétszer nősült, mégis gyermektelen Vilém halála után, a konokul agglegény Petr Vok nemcsak a birtok igazgatását veszi át, hanem 1602-ben Třeboňba tette át a Roľmberkek központját, minthogy az óriási adósság miatt az eddigi fészket, Český Krumlovot el kellett adni II. Rudolfnak. A költözés a kastély újabb bővítését és átépítését jelentette: könyvtárat és levéltárat kellett építeni. Emiatt megszüntették a főtér nyugati végén lévő břilicei kaput, helyette a kolostor mellett megnyitották az új „budějovicei” kaput. A várossal való egyezség alapján a két kapu közti városfal felhasználásával egy hosszú földszinti helyiségsort építettek a levéltárnak, az emeleti „hosszú folyosó” pedig összekötötte a kastélyt a kolostortemplommal.
1611-ben meghalt Petr Vok, utód hiányában a ©vamberkek kezére jutott nemcsak a Roľmberkek vagyona, de az óriási adósság is, ami 42 millió garast tett ki. A birtok Petr ©vamberké lett, aki azonban a harmincéves háború elején rész vett a rendi ellenállásban, így a családot teljes birtokelkobzás sújtotta. Třeboňt a fehérhegyi csata (1620) után még 26 hónapon át védték a császáriak ellen, végül a védőket kiéheztették. Az ostromlók a lakosságot nem bántották, de sok kárt okoztak a halastavak lecsapolásával. Élelmiszer híján ugyanos csak így, a könnyen megszerezhető halzsákmánnyal tudtak a zsoldosok is életben maradni.
A třeboňi uradalom a császáré lett, aki rokonának, III. Ferdinándnak adta zálogba. 1647-ben a friss tulajdonost új birtokára Schwarzenberg Adolf udvari ember kísérte, aki 1660-ban kölcsönei és szolgálatai fejében megkapta a třeboňi birtokot. (A későbbi szupermágnásnak ez volt az első dél-csehországi birtoka.) Třeboň új tulajdonosa is továbbfejlesztette a kastélyt, a városi fegyverraktár helyén urasági sörgyárat létesített.
A harmincéves háború pusztításai óriási emberhiányt okoztak a gazdaságban. A többször visszatérő járványok, majd az 1740-es évek osztrák–porosz háborúi fokozták a nehézségeket. A földesurak majorságaiba nem jutott elég robotos jobbágy, ezért a hiányt a robotosnapok számának növelésével igyekeztek pótolni. Mária Terézia csillapító rendeleteit nem tartották be, így 1775-ben jobbágyfelkelések törtek ki, melyek elnyomására katonaságot vezényeltek ki. A szomszéd falvakban megbúvó főkolomposok elfogását a parancsnokság nagymennyiségű sörrel jutalmazta.
1780-ban a főtéren, a reneszánsz díszkút közelében Szűz Mária-oszlopot állítanak. Alig egy év múlva a templomtorony javítása közben tűz üt ki, 68 ház ég le, s az újjáépítés már a szokottnál egyszerűbb módon történik. 1785-ben II. József rendeletére az augusztinus kolostor tevékenységét megszüntetik, később iskolák foglalják el azt épületeket. A század végén a városháza udvarán redutát építenek, ahol színházi előadásokat is tartanak. 1832-ben ugyanitt színház épült, amelyben 1844-ben fellépett a legendás Matěj Kopecký vándorbábos.
A XIX. század második felében az iparosításnak kellett volna következnie. A Schwarzenbergek azonban nem támogatták új munkahelyek létesítését, féltették nagygazdaságaik működéséhez szükséges bőséges és olcsó munkaerőt. Így 1868-ban megakadályozták, hogy a város közelében teherelosztó pályaudvar létesüljön.
Ezekben az évtizedekben a város sokat vesztett középkori vonásaiból. A lábasházak árkádjait általában befalazták, a városerődítés nagy részét lebontották, a két városfal közötti térséget többnyire beépítették. Az oromzatos homlokzatokat sok esetben olasz típusú, azaz az utcavonallal párhuzamos tetőtérre cserélték. A város középkorias jellegét a II. világháború után igyekeztek megerősíteni. Már 1949-ben védett városi műemlék-rezervációvá nyilvánították az eredeti lábasházas, vagy oromzatos kialakítást. Tovább csinosodott Třeboň az rendszerváltozás után, hiszen a házak döntő többségét reprivatizálták, és a visszakapott épületekben tucatszámra nyíltak a panziók, éttermek, üzletek. Třeboň ma a turisták szempontjából nagyon hangulatos város. Az osztrák határ közelsége, a hangulatos vendéglők kellemes árai, a főtéren gyakori sokadalom – kürtős kalács, mézbor és egyéb földi jók csábításával – biztosítja az állandó városnéző sereget, de biztosra veszem, hogy az ott lakok is élhetőnek tartják.
Zachár Ottó
(Bohemia, 2009/1–4.)

Látnivalók: kastély, kastélypark, Svatý Jiljí-templom, városkapuk, sörgyár

Olcsóbb szálláshely: Penzion Baąta
Podbřeľanská Baąta
37 901 Třeboň
tel.: +420-777-239-530

Megközelíthető: Budapest–Bécs–Horn–Neunagelnberg/Halánky–Třeboň