CSEH KISVÁROS: Jindřichův Hradec

A cseh történelem egyik legendája a Vitkovok dél-csehországi óriásbirtokainak kialakulása. Eszerint Vítek z Prąic ősatya ­ valamikor 1194-es halála előtt ­ öt fia között szétosztotta birtokait, sőt címert is adományozott nekik.
A jelenetet több változatban örökítették meg 1550 körül készült táblaképeken, az egyikük legjellemzőbb részletét láthatjuk első illusztrációként.
Baloldalt áll szemben velünk a Télapó kinézetű Vítek z Prąic, aki a semmiből feltűnve 30 év alatt egyre fontosabb tisztségeket betöltve az uralkodói udvarban hatalmas birtokadományokra tett szert Dél-Csehországban. Előtte sorban egymás után aranyszínű páncélban négy „jobbkézről” való fia, közülük éppen Jindřichhel parolázik, aki címerül a kék pajzson aranyszínű rózsát, birtokként pedig Dél-Csehország osztrák tartományokhoz közeli keleti csücskét kapta. A negyedik fiú háta mögött – kicsit elkülönülve – szerényen áll csapata élén Vítek „balkézről” való fia, Sezima, aki szintén kapott címert is, birtokot is.(A festmény a telči kastélyban –szintén hradeci birtok – látható, mégis, kellő tisztelettel a teljes rokon-nagycsalád iránt, a képen mind az ötféle rózsás címer látható.)
A második fiú Jindřich/Henrik kapta tehát egyéb birtokok mellett városunk és környéke területét: nem valami lakatlan gyepüre kell gondolnunk. A vidék korábban a fejedelem kezelésében volt, a mai város helyén falu, a vár területén hradiątě, azaz erődített hely létezett. Ez utóbbit már az uralkodó elkezdte kővárrá átépíteni, az új tulajdonos befejezte ezt a munkát. Ez a tény még azt a feltevést is valószínűsítheti, hogy a birtokot Jindřich nem apjától örökölte, hanem saját szolgálataiért ő maga kapta.
Oklevelekben 1220-ban bukkan fel az új építmény ­ immár kővár ­ neve Nova Domus, illetve Neuhaus alakban. Tulajdonosát Henricus de Novo Castro néven említik, a város neve először 1410-ből maradt ránk Jindřichův Hradec formában.
Elsőként egy román stílusú, szerényebb vár épült meg, melyből a kerek „fekete torony” ­ bergfrit, azaz menekülőtorony ­, valamint a „középkori palotá”-nak nevezett épület magja maradt meg. Ezt a kisméretű román palotát a későgótikus korig többször bővítették: szélesebb is, hosszabb is lett, kápolnáját is meghosszabbították, magasították. Ugyanebben az időszakban (XIV­XV. század) született meg a hajdani belső várfalhoz kívülről-belülről való hozzáépítéssel a mai „spanyol szárny” földszintje.
Mindeközben az 1277-es évben a király, II. Přemysl Ottokár lett a vár tulajdonosa, hiszen a közeli rokon Roľmberkek Ottokár Habsburg ellenes küzdelmében nyíltan az uralkodó ellen fordultak. Ottokár 1278-as, a morvamezei csatában bekövetkezett halála után a tulajdon visszaszáll a hradeciekre.
A vár építésének legaktívabb korszaka az 1500-as, 1600-as évekre tehető. 1507-től 1531-ig ugyanis I. Adam volt a vár és a város birtokosa, aki egyszersmind a Jagellók főkancellárjának tisztségét is viselte. Ennek következtében a várban megszaporodott a főúri, sőt talán az uralkodói látogatások száma, szükségessé vált a vár prezentációs célú átépítése, bővítése. A XVI. században készült el az „Adam-palotának” nevezett új szárny, a Nagy Árkád nevű udvarzáró épület, valamint a régi kerek sarokbástyás épülve a Nagy Rondella.
Tulajdonosváltás történt az 1600-as évek elején: a hradeci urak kihaltával a Slavaták vették át a vár és város tulajdonjogát, elsőként Vilém Slavata, akit az 1618-as defenesztráció alkalmával másodikként dobtak ki a prágai kancellária ablakán. Túlélve az esést, folytatta a várkastély kiépítését, bár őrá már kevés feladat maradt: a Rondellához vezető árkádot építette ki.
1691-től a Černín család az új birtokos, a vár esetében ez a szerepük a II. világháború utáni államosításig megmarad. Nevükhöz fűződik a várkápolna barokk átépítése, valamint a várszínház létesítése.
Öt évszázad építő tevékenysége, valamint a többszöri gondos rekonstrukció következtében Csehország egyik legszebb várát látogathatjuk meg. Négy különböző túraszakasz keretében sem tudjuk a teljes kastélyt és gazdag berendezését megtekinteni.
A hradeci kastélyról szólva nem lehet kihagyni a Csehország több kastélyéban is otthonos „Bílá paní”-t, a Fehér Asszonyt. Sajnos, a különböző föúri hölgyekről szóló legendák olyannyira összekeveredtek, hogy ma már nehéz a történteket személyekre szétválogatni. Várunkhoz Markéta z Hradce kapcsolódik, aki állítólag bevezette a szegények húsvéti megvendégelését: levest, halat és mézzel édesített kását kaptak.
Prága és Český Krumlov után Csehország harmadik legnagyobb várán kívül maga a város – Jindřichův Hradec – is kihagyhatatlan. Csehország műemlékvárosának fejlődése csaknem párhuzamosan haladt a váréval, hatszáz évnél is több ideig mindkettő tulajdonosa azonos főúr volt.
Amikor a vár helyén állt erődítmény a fejedelemtől átment Jindřich tulajdonába, természetesen megkapta a mellette fekvő jobbágyfalut. Növekedésével, az ipar és a kereskedés meghonosodásával és fejlődésével nem változott sem a település, sem a lakosok jogi státusa: nagyra nőtt jobbágyfaluról beszélhetünk, melynek bíróját az uraság nevezte ki.
A XIII. század közepe táján német mintára Csehországban is megjelentek az általában uralkodói alapítású szabad királyi városok, melyeket önkormányzatuk igazgatott, lakosai szabadok voltak. Sikeres működésük a főurakat is városok létrehozására ösztönözte.. Ez két úton volt lehetséges: vagy jobb adottságú jobbágyfalut bizonyos kiváltságok megadásával, vásárjoggal, az ipar, a kereskedés meghonosításával, korlátozott önkormányzati elemek engedélyezésével várossá fejleszteni, vagy új várost alapítani. Mindkét esetben a lakosok az uraság jobbágyai maradtak, nem váltak szabaddá (poddanské město=jobbágyváros).
Jobbágyvárossá nyilvánításhoz kellett az uralkodó engedélye, éppúgy a vásártartás megadásához. Egyebekben az uraság döntött, sokszor önkormányzati elemeket is beengedtek a város irányításába. A XV. század elején már csaknem 300 „poddanské město” volt Csehországban.
Jindřichův Hradec is egyszerű jobbágyvárosként kezdte, 1255-ben Jindřich kőfaragó a bíró. 1293-ban már városként említik, városfallal kerítik. 1369-ben a város belső részének, 1389-ben a külső részének adnak kiváltságokat. 1472-ben egységesítik a két városrész kiváltságait, 1493-ban városházát építenek. 1619-ben, amikor a tulajdonos – az ablakból kidobott Slavata – a rendek szemében kegyvesztett lett, a város megpályázta a szabad királyi város rangját – sikertelenül.
A város a jobbágyvárosok között nagyon jó pozícióra tett szert, mind a gazdasági, mind kulturális, mind népességi tekintetben. Gazdasági erejét nagyrészt textilipara adta, valamint kereskedése, mivel itt metszették egymást a Bécs–Prága és a Brünn–České Budějovice útvonalak.
Mindezek következtében Jindřichův Hradec ma vára nélkül is látványos, turistáknak való kellemes város. Ha elindulunk a Vajgar tóhoz közeli parkolóból a belváros felé, hamarosan találkozunk az északi dupla városfal maradványával, majd a ©títného utcára fordulva megpillantjuk a Keresztelő Szent János hajdani minorita templomot. Különlegessége, hogy az eredetileg háromhajósra tervezett templom baloldali hajója nem készült el, így aszimmetrikus, kéthajós elrendezésű. Gyönyörű gótikus freskók díszítik.
A közeli főtéren középkori és klasszicizáló homlokzatokat láthatunk, az északi oldalon, a 136–138. sz. ház árkádjai alatt csodálatos szépségű gyémántboltozatban gyönyörködhetünk. A tér mögött a Mária mennybemenetele-templomon kőtábla tanúsítja, hogy itt húzódik a 15 keleti hosszúsági fok, azaz a mi időzónánkban akkor van dél, amikor Jindřichův Hradecben a Mária-templom árnyéka a legrövidebb.
A templom előtti háztömbnyi komplexum a hajdani jezsuita kollégium, a Komenského utca másik oldalán a jezsuita szeminárium. Itt járt iskolába az anyjától elszakított gyermek Rákóczi Ferenc, akinek emlékét korábban emlékszoba őrizte a múzeummá alakított épületben. A helytörténeti gyűjtemény sztárja a világ legnagyobb mechanikus betlehemje.
A szeminárium és a kollégium épületeit az egyetlen megmaradt városkapu, a Neľárská brana köti össze. A szomszédos urasági sörgyár falán emléktábla tanúsítja, hogy 1831–35-ig itt lakott a gyerme

Látnivalók: várkastély, Mária mennybemenetele-templom, jezsuita szeminárium
Olcsóbb szálláshely: Hotel Perla
Nádraľní 299, 377 01 Jindřichův Hradec
tel.: +420-384-361-639
e-mail: perla@p-aklier.cz
Megközelíthető: Budapest – Bécs – Horn – Třeboň – Jindřichův Hradec

k Bedřich Smetana, akinek az édesapja itt (is) volt sörfőző mester.
A város fejlettségének bizonyítéka, hogy Csehországban itt világították először az utcákat elektromos árammal. Hálózat még nem lévén, egy vízimalmot építettek át áramfejlesztővé.
Jó sétákat tehetünk a városnézés után a belvárost övező parkokban, a keleti oldalon a Kis Vajgar és a Vajgar tavak partján. Ha elfáradtunk, megéheztünk, megszomjaztunk, bátran visszafordulhatunk az Óvárosba: lépten-nyomon beülhetünk valamelyik hangulatos sörözőbe vagy étterembe.
Köszönet Jiřinana Psíkovának a várostörténeti adatokért.
Zachár Ottó