CSEH KISVÁROS: Uherské Hradiątě

Észak-Morvaországba mindig Nyitrán keresztül utazunk, mert ily módon - Csehországba lépve - útba ejthetjük a három "magyar" nevű városka valamelyikét.
Itt, a hajdani magyar-morva határtól 15-20 km-re találhatók ugyanis Uherský Brod (Magyar rév), Uherský Ostroh (Magyar szirt), valamint városunk, Uherské Hradiątě (Magyar vár).
Elnevezésüket indokoltnak látjuk, ha tudjuk, hogy oklevéllel bizonyítottan Könyves Kálmán uralkodása (1308-1342) idején a magyar föld még a Morva-Oląava folyókig terjedt, így mindhárom település helye pontosan a határra esett.
Hármuk közül talán Uherské Hradiątě érdemli meg leginkább városnézésünket útközben. Valójában napokat is tölthetnénk itt, mert a városban rengeteg a látnivaló. Egyrészt a "Staré Město" (Óváros) városrészben a IX. századi Nagymorva Birodalom látványos és látogathatóvá tett emlékeit tárták fel az 1960-as években, másrészt Uherské Hradiątě az ún. "Slovácko" országrész központja, melynek kultúráját számtalan helyszínen mutatják be az érdeklődő közönségnek. Az említett morva-szlovák vidék lakói ugyanis erősen "szlovákosak", mind beszédjüket, mind viseletüket, mind népzenéjüket, temperamentumukat illetően: a slováckói karakter bemutatására gazdag városi múzeum, valamit egy egész park, a Smetana-kert szolgál. (Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében a magyar szakirodalom a morva-szlovákokat egyszerűen tótnak nevezte.)
Ha mindezen múzeumi specialitásokra nem futja rövid időnkből, a város bebarangolása kihagyhatatlan. Már a várostérkép futólagos áttanulmányozásakor feltűnik, hogy a helységnek furcsa módon két főtere van, és a régi városháza a főtereket összekötő utcának pontosan a közepén áll. Honnan ered ez a jószerint egyedülálló városrendezői megoldás?
A feleletet a történelem adja meg.
A várost II. Přemysl Ottokár alapította 1267-ben, a Morva-folyónak akkor még - a XVII. század végéig - létező szigetén, a magyarok folytonosan ismétlődő támadásainak elhárítására. Az új település két régebbi közé ékelődött be: északon a már említett Staré Město - amelyet akkor még Velehradnak hívtak - határolta, délen is csaknem összeért Kunovicével. Minthogy az új város lakóit a két említett településről toborozták, mindkét csoport kapott egy-egy főteret: a kunoviceiek a délebbi elhelyezkedésű - ma Masarykról elnevezett - teret, a Staré Město-ból jöttek az északi, Marianské náměstít népesítették be, a városházát pedig testvériesen, a két tértől azonos távolságban építették fel.
Mivel a megalapított új város a velehradi apátság területén jött létre, először a Nový Velehrad nevet kapta. A XIII-XIV. század fordulóján már Hradiątěnek nevezik, 1497-től pedig Uherské Hradiątě. Új nevének megszerzésében valószínűleg Corvin Mátyás is segített, aki az 1470-es években többször sikertelenül ostromolta a várost. Mégis az 1479-es olmützi egyezség után békésen birtokába került településsel igen lovagiasan viselkedett: a mindenkori cseh király iránti hűségért városcímerrel és a piros pecsét engedélyezésével jutalmazta meg őket.
A kezdetben csak széles árokkal és cölöpfallal megerősített város már 1315-ben Csák Máté, 1334-ben Róbert Károly ostromát szenvedte. A huszita háborúk alatt már a XIV. század közepén kiépített kővédművek segítségével tartott ki Zsigmond és a katolicizmus hűségén. 1432-ben magyar hadak verik vissza a huszitákat a város falai alatt. Számtalan kiváltságot kapott az évszázadok alatt az uralkodójához hű település. Zsigmond uralkodása (1387-1437) alatt elnyerte a só szabad raktározási, valamint a városon átszállított só utáni vám jogát. Utószülött László a zsidók adójával, Pogyebrád György 12 évi adó elengedésével jutalmazta őket, és megengedte fél mérföldes körzetben minden kupectől vám szedését. (A jó hragyistyáni polgárok erre megvették a környező falvakat, így szélesítve ki vámszedésük hatósugarát.)
Corvin Mátyás elleni sikeres védekezésük jutalmául az addig önálló Staré Město tulajdonjogát is megkapták. Jagello Ulászló a vámszedő jogosítványukat egy mérföldre kiszélesítette, elengedte ezen felül az összes adójukat, helyette csupán évente egy kardot kellett ajándékozni a királynak 31 dukát értékben.
A XVI. században a város a csehtestvér hitre tért, a ferenceseket távozásra kényszerítették. Bocskai István 1605-ös sikertelen ostroma után, a fehérhegyi csatát (1620) követően Buquoi őrgróf harc nélkül jutott a falakon belülre, ezután Dietrichstein kardinális és Kuliąek plébános vezetésével rögtön megkezdődött az ellenreformáció.
A császári erőktől ezután sem Bethlen Gábor 1621-es, sem a svédek 1643-as ostroma nem volt képes visszavenni Hradiątět. 1643-ban Kroměříľből (Kremsier) jezsuiták telepedtek le. ők 1779-ig. a rend feloszlatásáig maradtak.
Földbástyás külső védőművekkel vették körül a települést a harmincéves háború után, melyeket aztán eléggé elhanyagoltak, így 1742-ben porosz katonák bakancsai tapodták a várost. A külső, barokk védőrendszert 1778-ban, a belső, középkori falrendszert az 1840-es években bontották le. Mindazonáltal a háború néhányszor még meglátogatta a települést: 1805-ben francia katonák élvezték Uherské Hradiątě kényszerű vendégszeretetét, a II. világháború alatt pedig nagy károkat szenvedett.
A szokásos kisiparos-kiskereskedő gazdaság mellett inkább közoktatási-közigazgatási hatáskörökkel emelkedett ki környezetéből a monarchia időszakában:német és 1884-től cseh gimnázium, számtalan általános iskola, óvodák, több helyi lap és számtalan kerületi hatáskörű igazságszolgáltatási, pénzügyi, közigazgatási szervezet működött itt.
A hivatalnokváros jelleg csak a II. világháború után változott meg. Jelentős üzemek - konzervipar, gépipar - telepedtek le, a lakosságszám megnőtt. Hasonlóan a többi cseh kisvároshoz, 1989 után Uherské Hradiątě is sokat szépült. Bár alaprajza teljesen megfelel a középkori kiépítésnek, műemlékjellege nem olyan szembetűnő, mint szerencsésebb sorstársaié. Az eklektikus, sokszor modern homlokzatok mögött gyakorta középkori épületek rejtőznek.
Természetesen kisvárosunk kellemes a turisták számára: jó információs központ, jó éttermek, szép, rendezett főterek várják őket féltucatnyi szoborral, szökőkúttal, virágokkal. Van mit nézni: a Masaryk-téren a Xavéri Szent Ferenc-templom dominál, körülötte a jezsuita rend kolostora. A kolostor hátsó frontjáról közelíthető meg a leghangulatosabb része, a Kláąterní vinárna - Kolostor borozó -mennyei hosszúságú dongaboltozatos étterme.
Elhaladva a tér XVIII. századi delfines szökőkútja mellett, a Prostřední ulice közepén találjuk meg a tornyos régi városházát, amely - mint már tudjuk - pontosan azonos távolságra van a kunovicei és velehradi telepesek főtereitől (az emeleten jó étterem). Az utcán tovább sétálva eljutunk a Marianské náměstíre. Északkeleti végében található az 1362-ben lapított városi kórház és a Szent Erzsébet-kápolnája. Mellette látjuk a XV. század első felében épült ferences kolostort, alapítója - Jan Filipec, Corvin Mátyás kancellárja - a kolostor Gyümölcsoltó Boldogasszony-templomában nyugszik. A kolostor háta mögötti néhai zsinagóga ma könyvtárként szolgál.
A városból kifelé a Palacký téren elhaladunk a barokk Szent Sebestyén-kápolnácska előtt, melyet 1715-ben a pestisjárvány elmúltával a császári helyőrség emelt a védőszent iránti hálából. Ha a Vąehrdova utcából utolsó pillantást vetünk a belvárosra, két egymás mögött elhelyezkedő tér különleges látványával búcsúzhatunk Uherské Hradiątětől.

Zachár Ottó
(Megjelent: Bohemia, 2007/3-4. sz.)

Látnivalók: Xavéri Szent Ferenc-templom, Gyümölcsoltó Boldogasszony-templom. Masaryk-tér, Marianské náměstí

Olcsóbb szálláshely:
Ubytovna HC Uherské Hradiątě - Zimní stadion
Na rybníku 1057, 686 00 Uherské Hradiątě
tel.: +420 572 570 315

Megközelíthető: Budapest - Komárom - Nyitra - Vágújhely - Mijava - Uherský Ostroh - Uherské Hradiątě