CSEH KISVÁROS: Nový Jičín


Nový Jičín

Csehországban jártunk már Jičínben is, Nový Jičínben is. A két név azt sugallná, hogy Jičínt régebben, Nový (Új) Jičínt később alapították. A helyzet azonban fordított: az észak-morva Nový Jičín már a XIII. században létezett, míg a kelet-csehországi Jičínt Albrecht Valdątejn létesítette az 1620-as években.
Városunk a Starý (Ó) Jičínhez képest új. Az említett nagyon kicsi település Nový Jičíntől néhány kilométerre, délnyugatra található. Először az ottani hegyre épített kicsi váracskát a Hranicéből részben Opavába, részben Těąínbe vezető utak ellenőrzésére Blud II. z Pňovic még a XII. század végén. Az átépített, kibővített vár alatt létrejött település a XIV. század elején városi jogokat kapott, de a kiváltságokat átadták a Jičnice folyó mellett újabban létrehozott községnek. Blud III. azután 1311-ben eladta az összes környékbeli birtokát Vok I. z Kravařnak. Az új földesúr a Bětolin, Nový Jičín, ©tramberk, Příbor, Kuněkovice, Fulnek városokat magában foglaló 200 négyzetkilométernyi terület után kapta a nevét, ugyanis a többségében német lakosságú vidéken sok szarvasmarhát tartottak. Innen a táj német Kuhländchen és a cseh Kravařsko elnevezése.
Nový Jičín, minthogy a földesúr birtokában volt, jobbágyvárosként (poddanské město) működött. Bár bizonyos kiváltságokat a tulajdonos megvásárolt, önkormányzata nem volt. (Nový Jičínnek kezdettől volt vásártartási joga.)
A város céhes textilipara, valamint a kedvező kereskedelmi lehetőségek következtében a XV. században városfalakkal vette körül magát, gótikus – később barokká átépített – plébániatemplomot épített.
Betelepülések következtében – főként a huszita háborúk után – megnőtt a cseh lakosság aránya, nyelvhasználatuk polgárjogot nyert, és egészen az 1630-as évekig kitartott. A Kravařok 1500-ban eladták a várost a ®erotinoknak, Az új tulajdonosok elsőre nem hoztak szerencsét, 1503-ban leégett a csaknem teljesen faépítésű város, de gazdasági adottságai miatt hamarosan újjáépült, kőből. Külvárosai fejlődtek ki, s olyannyira meggazdagodtak, hogy 1558-ban kivásárolták magukat a ®erotinoktól, és így el tudták nyerni a „komorní město” (kamarai város) státust. Ez kedvezőbb rangot jelentett az előző állapotnál: a tulajdonos a kincstáron keresztül az uralkodó volt. A városnak futotta a környező birtokok megvételére is, sőt az uralkodóknak is tudtak kölcsönt adni: 1610-ben II. Rudolfnak, 1821-ben II. Ferdinándnak.
Nový Jičín az 1618-as rendi felkelés idején a Habsburg-ellenes oldalra állt. Ezért jutalmul a téli király – Pfalzi Frigyes – szabad királyi várossá emelte, a fehér-hegyi csata után viszont II. Ferdinánd büntetésből az olmützi jezsuiták birtokába adta a települést. Bár a harmincéves háború évszázada nem sok jót hozott, a jezsuiták engedélyezték a már a ®erotinok óta működő városháza működését, 1630-ban megtelepszik a kalapos céh, ez lesz a későbbi fejlett kalapos ipar alapja.
A jezsuita uralom a rend feloszlatásáig, 1773-ig tartott. Egy évtized múlva II. József eltörölte a különböző jogállású városok feudális eredetű kiváltságait, ezáltal a városok egyenjogúvá váltak, a régi besorolások elvesztették jelentőségüket, a települések csak nagyságuk szerint nyertek besorolást.
Városunk gazdasági helyzete már a XVIII. század óta jól alakult, és a fellendülés a XIX. században is folytatódott. 1799-ben alapították a Hückel kalapgyárat, később posztógyár, dohánygyár, sörfőzde, szeszgyárak kezdték működésüket.
Nový Jičín a XX. századra gazdaságilag erős, élhető várossá fejlődött, jó iskolákkal, szociális-kulturális létesítményekkel. Városunk az egész környékkel együtt a németlakta Szudéták területére esett, így 1938 őszén Csehszlovákiától elszakították és a III. Német Birodalomhoz csatolták. A világháború előtt a város lélekszáma 14 ezer fő, az agglomerációé 20 ezer fő volt. Szokatlan módon a német lakosság háború utáni teljes kitelepítése ellenére a város lakosságszáma 1950-re, az agglomerációé 1970-re visszaállt.
Műemléki értékeit tekintve Nový Jičín 1967-ben méltán lett a nagyon erős cseh mezőnyben a 35 tagú műemlékvárosi együttes tagja. Ha Olmütz (Olomouc) felől érkezünk, elsőként a K nemocnici utcában érdemes megnézni az ún. Spanyol-kápolnát. A búcsújáró hely annak az ötszáz spanyol császári zsoldosnak az emlékére épült, akiket 1621 júliusában – a rájuk gyújtott óvárosból menekülve – mind egy szálig legyilkoltak a krnovi herceg katonái.
Az óvárosba érve mindjárt elhaladunk a múzeum mellett, amely a gótikus–reneszánsz kastélyban helyezkedik el. Különlegessége a város történelméből adódóan – a kalapmúzeum-részleg, ahol nemcsak a régi kalapfajtákat, hanem híres emberek fejfedőit is meg lehet tekinteni.
Egyszerű, négyzet alakú főtere a legszebbek közé tartozik Csehországban. A teret övező házak általában reneszánsz korabeliek, de az idők folyamán barokk, klasszicizáló, eklektikus átalakításon estek át. Minden ház lábas ház, a boltívekkel fedett nyitott folyosók szokatlanul szélesek, ez valószínűleg az ott árusító kereskedők igényei szerint alakult így. Az eredetileg egyemeletes házakat idővel kétemeletesre magasították. Közülük a legrégebbi és a leghíresebb az ún. Stará poąta (Régi Posta) épülete, valamint a Városháza, de ezt az 1920-as években erősen átépítették.
Nem maradhat el a főtéri pestisoszlop, mely előtt kedves csobogókút áll két táncoló figurával: az 1930-ben készült alkotáson a környéki német népviseletbe öltözött pár rop vaskos paraszttáncot. Plébániatemploma – Mária mennybemenetele – eredetileg háromhajós, gótikus volt, de a jezsuiták az 1730-as években barokk egyhajós templommá építették át. Belső berendezése pazar. Bár a két régi városkaput az 1840-es években lebontották, a városfalak egy része és az ún. Plébánia-bástya megmaradt.
2016-ban tavaszi észak-morva–sziléziai túránkon Starý Jičínt és Nový Jičínt is felkeressük.

Zachár Ottó

Látnivalók: Spanyol Kápolna, Múzeum, Főtér
Olcsóbb szálláslehetőség:
Penzion a kavárna U Holubu
Kostelní 36, Nový Jičín 74 101
tel.: +420-222-539-539
e-mail: penzionuholubu@seznam.cz
Megközelítés: Budapest–Brno–OlomoucýHranice–Nový Jičín